Mint tegnap említettük, ma a két svájci haverunkkal indultunk el várostnézni, úgy terveztük hogy megnézzük a New York Institute of Photography-t. Sajna hétfőn zárva volt, mivel Bence fotósboltba is szeretett volna menni, a svájciak meg a Financial Districtbe, különváltunk tőlük, de megbeszéltük hogy este együtt megyünk klubbolni.. erről majd később.

Times square nappal se rossz

Tehát New Yorkban található elvileg a világ legnagyobb fotósboltja, és most egyszerűen muszáj írnom egy jelenségről, mégpedig arról hogy az itteni fotósboltokban túlnyomó többségben csak zsidók dolgoznak. 2 üzletben jártunk és mindkettőben 70%-ban zsidó volt a személyzet, de úgy képzeljétek el hogy kipában, pajesszal, szakállal..

életképek a B&H üzletből..

Utána mi is bóklásztunk még egy kicsit az üzleti negyedben, benéztünk a Trinity Churchbe, és meg akartuk nézni a Federal Reserve-et is, ahol a világ aranytartalékának negyedét őrzik, de aztmondták hogy azt majd csak holnap reggel tudjuk. Meglátjuk.

Federal Reserve-ből egyelőre csak ennyit mutatunk.. majd holnap

Are you kiddin’ me? I am Queens Boulevard.

Na és az est fénypontja: elmentünk New York egyik legmenőbb “rooftop bar”-jába. It’s on Fifth. Hát azt kell mondjam nem egy Corvintető jellegű dolgot kell elképzelni, elit hely volt, szépen meg volt csinálva, de a legnagyobb feature egyértelműen a kilátás volt, a new yorki skyline éjszaka, háttérben az Empire State Buildinggel.

Christophe és Julien

ennek a tetején..

elég fancy

belül se gyenge, de nyár van.. csak a tető van nyitva

ezt a képet a NYTimestól loptam

strawberry mojitos.. $15 each

kilátás

Egyébként a svájciak is nagyon jó arcok voltak, jó party volt. Holnap még lesz egy délelőttünk itt, majd kora este visszaérünk D.C.-be, másnap meg indul a gépünk haza..ergo ez vagy az utolsó poszt, vagy az utolsó előtti, csak hogy lélekben mindenki felkészülhessen hogy lassan nem lesz mit olvasni

(Peti)

Pénteken mindketten befejeztük a munkát, úgyhogy még aznap éjjel összepakoltunk, és hajnali 8kor már úton voltunk a helyi Greyhound station felé, hogy megkezdjük a kis vakációnkat New York Cityben. Már a buszpályaudvarra vezető út is kalandos volt, ugyanis a L’Enfant Plaza megállónál elkezdett füstölni a metroszerelvény amin ültünk, és mindenkit leszállítottak. Hajszál híja volt hogy elértük a csatlakozást (eléggé rájár a rúd mostanság a washingtoni metrora).
Azért csak elértük a buszunkat, innentől elég simám is mentek a dolgok, végig aludtunk a buszon, majd New Yorkban egyből megtaláltuk és elfoglaltuk a szállásunkat. Szállásról annyit hogy hostel, 4 ágyas dormitorium, viszont van saját fürdőnk és ami talán még ennél is lényegesebb hogy nagyon jó helyen van(llink). Gyorsan rendbeszedtük magunkat, majd elindultunk felderíteni a várost.

Fogtunk egy metrot és lementünk a Downtownba, pontosabban a World Trade Center megállónál szálltunk. Egy ideje már nem olyan izgi ez a hely, most is csak egy építkezést találtunk itt.. amúgy az 5 új épületből már egy elkészült, sajnos csak a kisebbek közül az egyik. Utána javaslatomra lesétáltunk a Wall streeten, egészen a partig.

subway

az új WTC első épülete

do you wanna go stroll down on the financial street?

Miután kicsodálkoztuk magunkat a skylineban, továbbindultunk és belebotlottunk egy komp állomásba. Meg akartuk tudni hogy jutunk el a Szabadságszoborhoz, de mondták hogy az már csak másnap esedékes. Ellenben épp indult egy komp Staten Island-re, és még ingyen is volt, felszálltunk. Elment a Szabadságszobor mellett, láttuk, lefotóztuk, úgy ítéltük meg hogy ennél sokkal többet nem érdemel.. pláne mivel ennél egy izgibb „kilátót” már beterveztünk, de erről később.

kompállomás

komp

the statue with the dictionary

Szóval, a hajókázás után még elnéztünk a Broadwayre, kajáltunk egyet majd vissza a hostelbe. Egy kis tervezgetés után, egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztuk hogy most (éjfélkor) nézzük meg az Empire State Buildinget. Megvolt a jegyünk elővételben, ergo azért már nem kellett külön sorba állnunk, de így is kb egy bő órába telt mire feljutottunk. Teljesen megérte: több mint 300m magasról láttuk az éjszakai fényekben úszó New Yorkot. Leírhatatlan volt, és még a képek is csak féligmeddig adják vissza:

nincs sor..

up..

..and down

Lényegében ennyit az első napunkról.

Második nap is relatíve korán indult, 9kor reggeli, 10kor már úton voltunk. Bence el akart menni egy fotósboltba, el is mentünk. Utána célbavettük a Met-et, de ahogy sétáltunk felé az 5. sugárúton, megpillantottunk egy „museum of sex” nevű helyet.. nem bírtuk megállni, bementünk. Erről úgy döntöttünk inkább nem postolunk képeket hogy blogunk továbbra is PG-13 maradhasson.

Szóval tovább a Metropolitan Museum of Art, avagy a „Met” felé. Tipikus new yorki kötelező látnivaló, a világ egyik legnagyobb múzeuma. Annyira hogy nem is lehet bejárni egy nap alatt, több mint 3 órát töltöttünk ott, és jó ha a felét bejártuk, de inkább annyit se. Minden volt amit csak el lehetett képzelni: az antik görög szobroktól, a Marc Jacobs által szponzorált divattörténeti kiállításon át, a francia impresszionizmusig.

Utolsó állomásunkként még útbaejtettük a Times square-t, ahol megnéztük a helyi Hard Rock Café-t, jókat fotózkodtunk a fényes reklámokkal a háttérben, majd Wendy’s és haza.

bár korábban azt írtuk, hogy a museum of sex-ből nem posztolunk képet, ez a fenti háborús időkből származó óvszeresdoboz olyannyira zavarbaejtő volt, hogy nem mehetünk el mellette..

Ja még így a végére annyit hogy nagyon jó a hangulat a szálláson. Akik laktak már Hostel-ben bizonyára tudják milyen jó is együtt lakni emberekkel a világ minden tájáról. Most kaptunk két svájci szobatársat, elég jófejek, holnap több mint valószínű hogy velük megyünk várostnézni.
Stay tuned!

(Peti)

Mikor megérkeztünk, már az első pár nap kitaláltam hogy legalább egyszer muszáj lesz ellátogatnunk a 9:30 Club-ba. Annyit érdemes róla tudni, hogy a könnyűzene élvonalából válogatják ide a fellépőket, nem is feltétlenül a legismertebb, best selling zenekarokat, sokkal inkább az alternatívabb szcénából szemezgetve. Mivel mind a Sonic Youth, mind a Fleet Foxes sold out volt 2 hónapra előre, ezért egy kicsit elérhetőbb előadókkal kellett beérjük. Így esett a választásunk az alter hip-hop 2 jeles képviselőjére, nevezetesen: Asher Rothra és KiD CuDira.. na meg az is közre játszott, hogy sokszor beraktuk itthon a Day ‘N’ Nite című opust, így könnyebb volt ide elrángatni Bencét, és a vidámparkos posztból már ismert Taniát.

a SPIN augusztusi számában

Így 3-an indultunk el munka után a D.C. északkeleti részén található nightclubba. Szerencsére late show volt, azaz 11-kor nyitott ki a klub, és olyan éjfél fele kezdtek a fellépők. A jegyek végül ide is elfogytak, telt házzal ment a koncert. Olyan negyed 12 fele érkeztünk, és egyből szembesültünk vele hogy nem csak mi szeretnénk bejutni: konkrétan ekkora volt a sor, mikor mi beálltunk. Sebaj, legalább haladt, laza 40 perc alatt benn is voltunk, pont kezdett Asher Roth..

Asher Roth

az erkélyről..

De előbb egy kicsit a helyről: Maga a klub “all ages” azaz bárki bejöhet megnézni a koncerteket, de ugyebár 21 év alatt senki nem fogyaszthat alkoholt, és itt ezt eléggé komolyan is veszik. Másodsorban, meg egész D.C. területén tilos a dohányzás, bármilyen zárt helységről legyen is szó. Ezeknek eredményeképp egészen kényelmes a légkör a koncerten, még ha színpadhoz közeli relatíve zsúfolt helyen állunk akkor is. A jegyek korlátozottsága miatt nem vészes a tömeg, a légkondik dolgoznak folyamatosan, és csodák csodája senki nem iszik a lenti nézőtéren.. (vajon sok a 21 év alatti?) Akárhogyis, de messze nincs az a tipikus magyar fesztiválfeeling amikor az emberszag keveredik a cigi és sör szagával, pláne nem borítják ránk az utóbbit. Az egyik előttem álló feka srác ugyan rágyújtott egy doobie-ra, de szinte azonnal lekapcsolták. Lényeg a lényeg, elég nagy volt a szigor, de legalább kellemes légkörben élvezhettük a koncertet.

A Kid Named Cudi

Az előadókról, és magáról a koncertről: csak a két main actről fogok írni, kezdeném Asher Roth-tal. Szóval erről a gyerekről nem hallottam semmit, amíg ki nem rakták, hogy CuDi-val együtt lép fel. Meghallgattam egyébként mindkettejüknek az egyetlen albumát, amivel nemrégiben debütáltak. Megmondom őszintén nekem Roth albuma sokkal jobban bejött, névszerint az Asleep in the Bread Aisle. Az alapok kreatívak, a szövegek alpárian, de szerethetően humorosak, tőlem egy 7.5/10-et megérdemel. CuDi albumán (6/10) viszont kevés az igazán ütős szám a Day ‘N’ Nite-on kívül, ráadásul abból is inkább a Crookers remix terjedt el, video is abból készült, és messze veri az album verziót. Kíváncsi voltam hogy mi lesz majd koncerten, de ott aztán megkaptunk mindent. A capella kezdte, majd az albumverziót énekelte egy darabig, végén pedig playbackről benyomta a crookers remixet, és mint egy d’n'b MC, csak be-be kiabált, hatalmas elektro partivá alakítva a koncert végét. Erre még rátett a mögötte elterülő ledfal, és minden egyéb vizuál. Azt kell mondjam megkaptuk, elég rendesen. Needless to say, koncerten egyértelműen KiD CuDi vitte a pálmát. De nézegessétek inkább a képeket.

a capella

‘man on the moon’

(Peti)

Nem, nem a kaliforniai narancsvidékről lesz szó ebben a posztban, ez egy másik OC. Nevezetesen Ocean City. Múlt héten Bárdossy Csabi barátom vetette fel hogy le kéne nézni ide, ugyanis még egyikünk se fürdött az Atlanti óceánban, és hamár ittvan közel, akkor be kéne adni. Hogy mennyire is van közel az relatív, hiszen több mint 150 mérföldről beszélünk. Nincs mese, autót kellett bérelni. Na igen, ne tudjátok meg mekkora szívás itt 25 év alatt autót bérelni. Ezúton is szeretnénk Csabinak megköszönni, hogy utánajárt és elintézte ezt a csodás, ezüstszínű PT Cruisert. Ugy tunt eleinte hogy nem fog sikerulni, es csak a csodaval hataros modon sikerult osszehozni.. négyünknek igy is 200$-ba került, biztosítással, benzinnel, mindennel együtt.

Csabi

this is such a chick car

Négyen voltunk, ugyanis csatlakozott még hozzánk Csabi kedves lakótársa, Fatime is. Szóval így négyen indultunk el magyarok. Bárdossy úr összeszedett minket munka után, majd az volt a terv, hogy tőlük indulunk el hajnali 5 fele. Éjfélig el dumaltunk náluk, majd miutan megállapítottuk hogy egyikünk sem álmos, az autó viszont sokba került, valaki (najó: én) felvetette hogy induljunk el most. Osszeszedtuk magunkat, es 3 fele már úton voltunk. Én voltam a mitfahrer 4 google maps screenshottal a telefonomon, néha be is aludtam, többször el is tévedtünk egy kicsit, de 7 óra fele csak odakeveredtünk valahogy.

Fatime

cruizin’

még nagyon reggel van..

Reggelivel nyitottunk, egy rendkívül oldschool hangulatú kis kajáldában. Majd utána lenéztünk a partra és hamar megállapítottuk hogy a víz még teljesen vállalhatatlanul hideg, és amúgyis nagyon felhős, hűvös idő volt. Ez a nap további részében se változott sokat, max annyit hogy melegebb lett, de nem kell aggódni, felhős időben is gyönyörűen le lehet égni a szórt fénytől..

breakfast burrito

csak megérkeztünk..

teljesen veletlen hogy igy osszeoltoztunk

lifeguards not on duty

Miután kifürödtük, kipihentük magunkat, elindultunk haza felé.. jól is tettük ugyanis jött a vihar. A kocsiban azért csak utolért minket és nem is engedett minket tovabbmenni amig el nem allt. Olyan mértékben esett hogy nem bírták az ablaktörlők, ki se lehetett latni, nemhogy vezetni. Szerencsére hamar elállt, és mikor később bemondta a rádió hogy ez bizony egy tornado előfutára volt, már jó messze voltunk onnan.

A hazafele útról még muszáj megemlítenünk hogy benéztünk egy ilyen helyes kis vidéki régiségbolt/antikváriumba. Eleinte nem vártunk sokat a helytől, csak kíváncsiságból álltunk meg ott, de nagyon megérte. Az eladó hatalmas forma volt, még magyarul is tudott egy mondatot, de ami ennél is érdekesebb hogy sikerült felhalmoznia egy rakással világháborús újságokból. (állítása szerint egy részét több mint 2 millió dollárért adta el.. ki se néztük volna belőle) Megmutogatta nekünk az eredeti német nazi pártlapokat, és egyéb érdekességeket, vettünk is ezt azt (na nem újságot, annak lapja került vna 200$-ba ) majd hazamentünk.

antiques shop

ezen a hidon

hazafelé..

Összességében nagyon jó nap volt, és nem utolsó sorban rendkívül hosszú (kb 20 óra) de teljesen megérte. Ilyenekből kellett volna sok.

(Peti)

Eddig szinte kizarolag csak olyan posztok szulettek, amik arrol szoltak hogy mi minden tortent velunk. Na most igy a vege fele kozeledve gondoltam posztolok egy kicsit arrol, hogy mik a terveink az elkovetkezendo 2 hetre nezve.

tix

Highlights:

- Most hetvegen, ha minden jol megy Bardossy Csabi baratunk szerez kocsit, es 5-en atugrunk Ocean Citybe, valoszinuleg vasarnap, es valoszinuleg jo kis roadtrip lesz.

- Szerdan lenezunk paran a legendas 930 Clubba, ahol KiD CuDi es Asher Roth lep majd fel. Azt prognosztizalom, hogy b*szott jo lesz.

- Augusztus 8-tol 11-ig New York Cityben leszunk, mar foglaltunk szallast Manhattan sziveben, a Time Squarehez kozel, sot mar megvan a jegyunk hogy felmehessunk az Empire State Buildingbe is.

12.-re viszont visszajovunk Washingtonba, ugyanis indul a gepunk haza. Remelhetoleg a fentiek mindegyikerol lesz blogposzt boven.

P.S. szeretnem megkoszonni Lizik Gabornak h megirhattam ezt a posztot a MacBookjan, kar hogy nem voltak rajta ekezetek. De ha mar ittvan nalunk amikor irjuk a posztot, kirakjuk a kepet is:

(Peti)

Bár kicsit elkéstünk az embereket, szállást, stb.. bemutató írásokkal, de mivel relatíve régóta nem született új poszt, most írok egy kis könnyedet.

Először is, a supervisorunk: Jovan. Annyira jó arc, hogy külön megérdemelne egy posztot.. de mégse kap. Szóval már az elején éreztük, hogy Ő lesz itt az arany életünk kulcsa. Azt érdemes tudni róla hogy nem szereti az ukránokat, viszont borzasztómód magyarbarát. Igen, tudjuk, a pozitív diszkrimináció is legalább annyira rossz mint a negatív, már-már nekünk kellemetlen a dolog. =)
Ő volt az aki először eljött velünk sört venni, meghívott Starbucksba, pénzt adott taxira, Bencének kaját vitt, és neki még plusz órákat is adott. (Kettőnk közül őt szereti jobban).

Nagyon partner mindenben, akárcsak arról van szó hogy melyik hotelben kell dolgozni, vagy csak hogy egy napra essen a szabadnapunk.. Július 4.-én is tippeljetek, kik kaptak day-offot? Lényeg a lényeg, néha akármennyire is nehéz az élet itt, az nem Jovan miatt van.

Másodsorban pedig a szállásunkról tennék említést, nem akarjuk aggódó szüleinket nagyon sokkolni, így enteriör fotókat nem rakunk ki, hanem csak olyan exteriorokat, amik sokat szépítenek a valóságon. Szóval ebben a lakókomplexumban élünk:

(Peti)

Ma kiderült hogy végleg elbúcsúzhatok a BME-VIK mérnök informatikus szakától.. made my day =)

mindenkinek aki szereti:

(Peti)

Már a legelső USAWork-ös tájékoztatón, amikor lepasszoltuk annak a lehetőségét hogy vidámparkban dolgozzunk, meg kellett ígérnem Bencének hogy egyszer mindenképp hullámvasutazunk egyet.
Ma voltunk is. De kicsit korábbról kezdeném a sztorit, hogy ti is értsétek. Szóval úgy alakult hogy az a Tania aki ki is néz valahogy, összejött egy amcsi tengerészgyalogossal, Phillippel. Mindennek a tetejébe pont egy napra kaptunk dayoff-ot, és mint kiderült pont vasárnap akarnak ők is vidámparkba menni. Megkérdeztük, hogy nem akarnak-e velünk jönni, mire Phillip felajánlotta, hogy persze menjünk együtt, és elvisz minket is kocsival. Even better.
Eredeti terveink szerint a marylandi Six Flags-be akartunk menni, de Phillip-nek már megvolt a jegye a virginiai Kings Dominion-ba. Végülis csak 75 mérföldre volt Washingtontól.. Roadtrip, oh yeah.

Phillip

Mustang

Láthatod a felniket, full gizda

Phillip and Tania

Tania

oh boy..

Sajnos velünk kellett jönnie Oleksii-nek, az ukrán srácnak is. Sok kedvünk nem volt hozzá, mert bár eleinte bírtuk, kiderült hogy közel se annyira jó arc mint mi, kb csak egy kolonc volt a nyakunkon. Arról nem is beszélve, hogy a szerencsétlenje már odafele menet rosszul lett, és vagy kétszer kirámolt a Mustang-ban.
Phillip mellesleg végtelenül türelmes volt vele szemben, én már 20 mérföld után kivágtam volna.. Na mindegy, legalább a jegyet olcsón szereztünk: 55$ lett volna, de a bejáratnál négy kedves fekete hölgy eladott nekünk 3 jegyet, 30 bucks each.

Szóval maga a Park: leírhatatlan, összehasonlíthatatlan a budapestivel. Legalább 10 komolyabb ride is volt, ezek közül 3-at emelnék ki.

Sorbanállás a Dominatorhoz

The Dominator: ez volt talán a legnagyobb, legdurvább hullámvasút az egész parkban, természetesen ezzel nyitottunk, és ezzel zártunk. (Egyedül ezen dupláztunk.) Szerencsére Phillip volt annyira bevállalós hogy lőjjön párat menet közben. A képek magukért beszélnek.

The Drop Tower: no surprises there.. ez lényegében egy 80m magas torony, amiből kb 60 szabadesés.

Volcano: Ez volt az, amire a legtöbbet kellett várni, kb egy órát álltunk sorba érte. Nagyon durván megérte. Egyszerűen nem akartam elhinni hogy ilyen van. A többivel ellentétben ez nem a szokásos “felvon magasra, majd legurít” elven működött, hanem alulról indult, és kb 2 másodperc alatt 70mph-ra gyorsított, és mire magunkhoz tértünk már fejjel lefele dobott ki minket a művulkánból.

Igazából úgyse lehet ezeket igazán jól leírni, hogy milyen volt, hátha a képek segítenek egy kicsit.

Volt egykét oldschoolabb ride is, ezeket inkább hanyagoltuk

erre nem mentünk, mert kb mégegyszer annyiba kerult volna mint a beugró, cserebe viszont át lehetett volna hintázni a boltív alatt.

utolso esti Dominator ride

@ the gas station, back home

Amit csak tudtunk egy nap alatt, azt kipróbáltunk. Egykét kivételtől eltekintve minden komolyabb dolgon ültünk. Mindkettőnknek hatalmas élmény volt, Bence ugyanis 6 éve volt ehhez hasonlo helyen, Én meg még soha

(Peti)

Csakhogy ma is legyen poszt, Bence elcserélte a műszakját, hogy egy napra essen a szabadnapunk.. how sweet. Szóval bementünk D.C.-be, hogy megnézzük az egyik legkeresettebb attrakciót: a pénzverdét. Elvileg nagyon érdekes, és szépen bemutatják az egész folyamatot, hogy hogy is készül a dollár . Na igen csak valaki nem nézte meg elég alaposan a honlapját, és nagyot néztünk, hogy vasárnap nincs nyitva. Mint kiderült, már érdemes 6:30am-től sorba állni jegyekért, valamikor talán rászánjuk magunkat.. Sebaj, látnivaló van még bőven, ott is volt mellette a Holocaust Museum, és nyitva is volt (elvégre vasárnap volt, nem szombat ) Namost az a helyzet, hogy itt nem volt szabad fényképezni, ezért ha valakit tényleg érdekel hogy milyen volt akkor nézze meg a honlapjukat.

a fent elített múzeum mellett..

hát igen..

Majd szokásos mászkálás, Starbucks, Macy’s és a végére még belefért az Iwo Jima Memorial. Tudjátok, az a szobor amin a négy katona aki tartja a zászlót.

Szóval ez a mai nap mérsékelten volt csak tartalmas, de azért megérte bejönni. D.C.-be mindig megéri bemenni..

(Peti)

A mai nap annyira hosszú volt, hogy önmagában megérdemel egy posztot. Elöljáróban annyit, hogy a magyar cég akik intézték nekünk ezt az egész kalandot, (továbbiakban USAWork) egyre durvább dolgokat műveltek velünk. Most jött el az az idő, hogy konkrétan szerződést szegtek és nem csak ferdítettek, hogy mennyire szép lesz itt az élet. A mai volt az, ami már “not even OK”, egyáltalán nem fért bele.
Bizonyára tudjátok, hogy mi otthon elvégeztünk egy átfogó lifeguard tanfolyamot, amiért nemhogy ott kellett hagyjak előző este egy remek házibulit, de még fejenként 190€-val is levettek minket érte. De rendben, ennek mondjuk hogy ez az ára. Drága volt a tanfolyam, és elég fapados, de még ez is OK lett volna ha két nap alatt lifeguarddá válunk, és dolgozhatunk. Ezzel szemben már a megérkezésünk óta jelezte a Sunset Pools, hogy a Certification-jeinket még mindig nem kapták meg. Sorozatos e-mail váltások, és telefonhívások után kiderítettük hogy bizony az USAWork a hunyó. Az egész borzasztó ködös, de a lényeg hogy amit náluk raktunk vizsgát, azt itt nem fogadják el, meg kell csinálni megint. (Egyébként ez a tanfolyam itt 200$-ba kerül, amit az amerikai vöröskeresztnek fizetsz.)
Na és akkor el is érkeztünk posztunk témájához, ugyanis ma tartották nekünk ezt a traininget. Gondolhatjátok mennyi kedvünk volt mégegyszer végigsz*pni.. nade legalább a Sunset Pools megpróbált korrekt maradni, és az egyik főnök, névszerint Arash, felajánlotta, hogy 100$-ért megkapjuk a tanfolyamot, amivel nonprofit csinálták nekünk ezt az egészet, mivel elhiszi, hogy egyszer már megcsináltuk, és hogy nem a mi hibánk ez az egész történet. Arash egyébként messze az egyik legszimpatikusabb forma akivel itt találkoztunk, beígért nekünk mindenféle kedvezményt, bónuszt, és még pizzát is rendelt.

Arash a táblánál

Ránk is fért, tekintve hogy emiatt egy morning shift-et is be kellett vállalnom, azaz 6-kor nyitni egy medencét. Ja igen, ugye mivel csak az USAWork volt ennyire szerencsétlen, ezen a trainingen kizárólag magyarok vettek részt, jó volt végre találkozni a többiekkel, pl Bárdossy Csabi barátommal, aki ugyan 2 hete ittvan, de most láttam először.
Szóval kb 5 óra elméleti rész után átmentünk a medencéhez, gyakorlatra. Ide legalább Arash BMW-vel vitt minket, I called shotgun. Egész simán ment minden, leszámítva hogy estére hideg lett, és persze törölközőt se vitt senki, és két srácnak benyúlták a telefonját.. a rosszarcú latino-kat gyanúsítottuk.. de végülis mindegy. Utána vissza az irodába, tesztet írni. Mindenki fáradt, senkinek nincs kedve semmihez, de legalább volt még maradék pizza, és csalni is szabad volt a teszten.

Unsupervised test

Az elvárt minimumot (80%) kivétel nélkül mindenki hozta, ki hitte volna.. well spent 100 bucks. Este 11re mindenki hivatalosan is lifeguard lett. Aces. Az USAWork-el pedig valamit kezdeni fogunk, kezdenünk kell.

(Peti)